Kovács Mária: Feddő ének
Kovács Mária: Feddő ének
Hej, asszony aki jajokkal a csókot magadtól elvezekled
mert lemérted holnapi léted gyarló szomoruságait!
mert lemérted holnapi léted gyarló szomoruságait!
Hej, asszony, aki holnapi éhségtől féltedben
nászi sikolyoktól zengő két füled dobját süketté szorítod
reszkető ökleiddel.
nászi sikolyoktól zengő két füled dobját süketté szorítod
reszkető ökleiddel.
Hej, asszony, aki holnapi selymeid becsülöd
s összeszorított ajakkal állsz életed súlya fölött
amikor tavaszi estén páros kacagás ég kunyhók ablakában
és szíkját is töri a föld, zsendülő mezőknek
s piros napsugárral cirógatja
domború, nedűvel csurranó mellét.
s összeszorított ajakkal állsz életed súlya fölött
amikor tavaszi estén páros kacagás ég kunyhók ablakában
és szíkját is töri a föld, zsendülő mezőknek
s piros napsugárral cirógatja
domború, nedűvel csurranó mellét.
