Gellért Oszkár: Ígérd meg, kedves
Nem halsz utánam.
Megvárod majd a szép öregség
Alkonyi hervadt báját idelenn,
S nekem időt hagysz fönn a virradatra,
Hogy fölkészüljek rügyező magányban
Az új találkozó elé.
Míg vissza fiatalodom.
Engedd nekem, engedd a vágyat,
A vágyat, kedves, mely onnan is feléd száll
És egyre angyalibbá finomul.
Csillagról csillagra lépve:
Hadd fussak elébed
Tárt karral és s hadd kapjalak ölbe
Fiaddá ifjulva, kedvesem, anyám.
Hadd vegyem át magamra
Homlokod redőit s hajad havát:
Hogy most már te ifjulj vissza helyettem!
S apád legyek, kedves, s te az én kicsi kislányom.
Salakos földi életünknek
Tiszta emlékeivel örökké.