Sárközi György: Szépségek s fájdalmak anyasága
Sárközi György: Szépségek s fájdalmak anyasága
Titkosan, mint a fiatal lány, ki elejti ingét a csobogó
Holdsugarak hullámai között s elnézi félős, dobogó
Szívvel magát, hogy látni-e már bűnbeesése szörnyű jelét,
S rejtett tejutak gyúlnak ki benne, feszítve sarkcsillagos kebelét,
Holdsugarak hullámai között s elnézi félős, dobogó
Szívvel magát, hogy látni-e már bűnbeesése szörnyű jelét,
S rejtett tejutak gyúlnak ki benne, feszítve sarkcsillagos kebelét,
Titkosan úgy nézem magam, ha átcsúszva fekete nappalok
Szíjain derengő éjszakákba magamra álmélkodhatok,
S a csirázó, táguló világra, mely éledve mozdul szívem alatt,
S alig mozdul, máris sikolt, s nő, kelő kenyérnél hamarabb.
Szíjain derengő éjszakákba magamra álmélkodhatok,
S a csirázó, táguló világra, mely éledve mozdul szívem alatt,
S alig mozdul, máris sikolt, s nő, kelő kenyérnél hamarabb.
Ó, férfi-méhben foganó élet, beléhulló varázs-magok,
Szépségek s fájdalmak anyasága, bűnös és boldog másállapot!
Ím, örök teherben, örök szégyenben hurcolom a titkos gyermeket,
Kinek már kinőtt minden foga, s kit világra szülni még nem lehet.
Szépségek s fájdalmak anyasága, bűnös és boldog másállapot!
Ím, örök teherben, örök szégyenben hurcolom a titkos gyermeket,
Kinek már kinőtt minden foga, s kit világra szülni még nem lehet.
Csobogó holdsugarak fényében elnézem sokszor belső-magam,
Mint bűnbeesett fiatal lány, dobogó szívvel és boldogan,
S holdnál sápadtabb félelemmel, mert tudom, hogy énbennem forog
A kisded, kiért megindul a csillag és útra kelnek a pásztorok
Mint bűnbeesett fiatal lány, dobogó szívvel és boldogan,
S holdnál sápadtabb félelemmel, mert tudom, hogy énbennem forog
A kisded, kiért megindul a csillag és útra kelnek a pásztorok
