ERDÉLYI JÓZSEF: BÁNATOM APJA
ERDÉLYI JÓZSEF: BÁNATOM APJA
Leszakított, nyelvére vett
holmi hitvány falevelet
s telesirta szülőtanyámat,
s gyermeki szívemet.
holmi hitvány falevelet
s telesirta szülőtanyámat,
s gyermeki szívemet.
Estende úgy sípolt-fütyölt:
nyitta gyepes fülét a föld
s benn a bánat fekete bokra,
fekete fája nőtt.
nyitta gyepes fülét a föld
s benn a bánat fekete bokra,
fekete fája nőtt.
Égre verődött s leborult
a földre. Hold, csillag, tejút, –
mécs, lámpa mint e fa, bokor fény
sugárvirága gyult.
a földre. Hold, csillag, tejút, –
mécs, lámpa mint e fa, bokor fény
sugárvirága gyult.
Családtalan, kesere, vén
béreslegény volt; gyermek én. –
Bánatom apja! Fia is már
elég öreg legény.
béreslegény volt; gyermek én. –
Bánatom apja! Fia is már
elég öreg legény.
Kísér a bánat engemet;
szakgatja-tépi szívemet;
nyelvére veszi; fujja mint egy
fájó falevelet.
szakgatja-tépi szívemet;
nyelvére veszi; fujja mint egy
fájó falevelet.
