GELLÉRT OSZKÁR: EGYÜGYŰ KÖZÖSSÉG
GELLÉRT OSZKÁR: EGYÜGYŰ KÖZÖSSÉG
Ma kiszaladt a kezemből az ablakom redőnye
S mint ahogyan elmetszi a lábat a vonat,
Tőben levágott egy virágos muskátlit.
Tavaszi alkonyat volt, vérengző alkonyat.
S mint ahogyan elmetszi a lábat a vonat,
Tőben levágott egy virágos muskátlit.
Tavaszi alkonyat volt, vérengző alkonyat.
Én fölemeltem szótlan s ráfektettem kezemre.
Neked könnyek futották el panaszos szemed.
Aztán: Ha megfoganna, s gyökeret verne ujra!
Megamputálnád! s hoztál nehány buzaszemet.
Neked könnyek futották el panaszos szemed.
Aztán: Ha megfoganna, s gyökeret verne ujra!
Megamputálnád! s hoztál nehány buzaszemet.
S elültetted, pólyálva. S szirompilláit akkor
Rebbenni láttuk: ájult beteg, ki ujra élt.
Először úgy érezte, hogy szörnyű álom volt csak,
De nyilallott a seb s jaj, ő ujra elalélt.
Rebbenni láttuk: ájult beteg, ki ujra élt.
Először úgy érezte, hogy szörnyű álom volt csak,
De nyilallott a seb s jaj, ő ujra elalélt.
Ez este volt. S hajnalban arra ébredtünk, kedves:
Huros madár dalolta vig-ájtatos dalát.
S te ablakom redőnyét felhúztad: aggodalmas
Szemed szegény virágon kis gyógyulást ha lát.
Huros madár dalolta vig-ájtatos dalát.
S te ablakom redőnyét felhúztad: aggodalmas
Szemed szegény virágon kis gyógyulást ha lát.
S abban a pillanatban repült el a cserépről
A hajnali miséző. A drága megijedt,
Beh kár volt megzavarni, mondtad, hisz a rigócskánk
Imádkozott a néma, beteg virág helyett.
A hajnali miséző. A drága megijedt,
Beh kár volt megzavarni, mondtad, hisz a rigócskánk
Imádkozott a néma, beteg virág helyett.
