SÁGI MÁRTA: KÉT SZAVAD KÖZT
SÁGI MÁRTA: KÉT SZAVAD KÖZT
Nézlek – a szivem áll – már
lábujjhegyen libegek önmagamnak
legszélén –
most! villanyos szemedből kilobban
a jeladás: most!… oh, most
ugrunk
ketten egyszerre, Kedves, fel, egy
halvány elsemhitt csillagra, emléktelen
évtizedekbe, mik
e kettéhasadt s szétfutott pillanat
helyén tágulnak
oh – két szavad közt
lábujjhegyen libegek önmagamnak
legszélén –
most! villanyos szemedből kilobban
a jeladás: most!… oh, most
ugrunk
ketten egyszerre, Kedves, fel, egy
halvány elsemhitt csillagra, emléktelen
évtizedekbe, mik
e kettéhasadt s szétfutott pillanat
helyén tágulnak
oh – két szavad közt
megszületünk ott
és leélünk egymással egy életet
és meghalunk együtt
és leélünk egymással egy életet
és meghalunk együtt
(a Váltó kattog)
és visszahullunk
ezer éve elhagyott testeinkbe
életre zuhanunk – a föld forog – fellihegve
nézlek tovább:
titokfényes köszönő szemeink
egymást dicsérik
jó büszke utitársak.
ezer éve elhagyott testeinkbe
életre zuhanunk – a föld forog – fellihegve
nézlek tovább:
titokfényes köszönő szemeink
egymást dicsérik
jó büszke utitársak.
