TAMÁS SÁRI: A NEVETÉSEM
TAMÁS SÁRI: A NEVETÉSEM
Szemed borító legyezője
szavaimra kényesen rebben –
diadalmas a nevetésben – mondod
s alázatosabb nevetések
emléke libben a szívedben –
szavaimra kényesen rebben –
diadalmas a nevetésben – mondod
s alázatosabb nevetések
emléke libben a szívedben –
most szétkergetem a kétszárnyú függönyt
előtted!
Nevető alázatot akarsz hát?
nézd:
előtted!
Nevető alázatot akarsz hát?
nézd:
szivárványindák érintgetik az arcát:
a nevetésem!
fürgén, le ne késsen
egy se – belefutnak a szemébe,
magábahúnyja őket, kibuggyannak
a száján:
az én nevetésem, az ő nevetése: mindegy,
– szivárvány!
most végigfut a karján, a kezén,
szereti őt…
– (szemed borító legyezője kényesen rebben) –
…csak a nevetésem! nem én!
a nevetésem!
fürgén, le ne késsen
egy se – belefutnak a szemébe,
magábahúnyja őket, kibuggyannak
a száján:
az én nevetésem, az ő nevetése: mindegy,
– szivárvány!
most végigfut a karján, a kezén,
szereti őt…
– (szemed borító legyezője kényesen rebben) –
…csak a nevetésem! nem én!
