TELEKES BÉLA: TÓTH ÁRPÁD SIRJÁRA
TELEKES BÉLA: TÓTH ÁRPÁD SIRJÁRA
Halk, távoli dal
Megbűvölt egykor, nagy titokzatos éjen:
Azt hittem, ezüst csodagyöngyvirág cseng-zeng, amint rá holdsugár nyílott…
Vagy a májusi szellő álma játszik a még megásatlan sirok novemberi lángjaival…
Oly bús, oly szép volt… régi emlék… Óh, de bübáját még ma is érzem.
Megbűvölt egykor, nagy titokzatos éjen:
Azt hittem, ezüst csodagyöngyvirág cseng-zeng, amint rá holdsugár nyílott…
Vagy a májusi szellő álma játszik a még megásatlan sirok novemberi lángjaival…
Oly bús, oly szép volt… régi emlék… Óh, de bübáját még ma is érzem.
A Te halk dalaid
Épp úgy csendültek, épp úgy babonáznak…
Zengésük májusi fényeket ingat ős-örök novemberi sorsokon itt…
S aki hallgathatta csak egyszer is, csak egyetlen csodagyöngyvirágod csegetyüző szavait,
Szívében mindig gyujtani fog Neked egy-egy lángot, édes holt dalosának.
Épp úgy csendültek, épp úgy babonáznak…
Zengésük májusi fényeket ingat ős-örök novemberi sorsokon itt…
S aki hallgathatta csak egyszer is, csak egyetlen csodagyöngyvirágod csegetyüző szavait,
Szívében mindig gyujtani fog Neked egy-egy lángot, édes holt dalosának.
Halk, távoli dal –
Az voltál magad is itt, vad korszakod éjén!
Csoda még, hogy győzted imádat igazság, jóság, szépség álmaival,
Mikor ördögüvöltözésben az isten is egyre már csak bús-tehetetlen átkozást rivall…
S mennyországának fénye már csak olyan, mint elhunyó siri mécsfény!…
Az voltál magad is itt, vad korszakod éjén!
Csoda még, hogy győzted imádat igazság, jóság, szépség álmaival,
Mikor ördögüvöltözésben az isten is egyre már csak bús-tehetetlen átkozást rivall…
S mennyországának fénye már csak olyan, mint elhunyó siri mécsfény!…
…Eldübörög, el
Majd ez a kor is, – hajh, mint a rögök zuhogása –
Hogy megöklözte koporsód vértjét s mégis most mily csöndbeborúltan ölel!
S a Te távoli halk dalod egykor minden szivhez óh de közel fog zengni, örökre óh de közel!
…Temetéseden én nem voltam, az én szemem sirodat sohse lássa.
Majd ez a kor is, – hajh, mint a rögök zuhogása –
Hogy megöklözte koporsód vértjét s mégis most mily csöndbeborúltan ölel!
S a Te távoli halk dalod egykor minden szivhez óh de közel fog zengni, örökre óh de közel!
…Temetéseden én nem voltam, az én szemem sirodat sohse lássa.
