MINDSZENTI ISTVÁN: ALTATÓ
MINDSZENTI ISTVÁN: ALTATÓ
Dobd le e rossz batyut, mint terebélyes
fák alján, izzadt tagjaid kinyujtva, –
s gyengéd patakként csobogjon a csend.
fák alján, izzadt tagjaid kinyujtva, –
s gyengéd patakként csobogjon a csend.
Csalódott arcod szunnyadjon az enyhe
halál izével, mint a gyermek arca,
mikor a tej izével álmodik.
halál izével, mint a gyermek arca,
mikor a tej izével álmodik.
Vonszolt valód, mint füvet bodrozó szél, –
és nyügös végzeted, mint nyári felhő
az ég azurján: ugy enyésszen el!
és nyügös végzeted, mint nyári felhő
az ég azurján: ugy enyésszen el!
