FÜST MILÁN: A MISSISSIPPI
Ott dörög melletted három mértföldnyire,
Fekete hullámai megtörvén a Rocky Mountains
Legyező-formájú záró-szirtjein. - Zúgnak a ligetek,
Amerre halad, - de te füled se mozgatod, vén csont,
Dohányzol s feléje se köpsz a folyónak.
Varsát sem eresztel, hogy rózsaszín halait,
Megmetszve hasukon kipeckeld a jó-forró nyári napon!
Vaj' annyira kibékít-e a saját bungalow gyönyöre s hónapjaid egyforma futása,
Hogy Jupiternek s kilenc holdjának sem örülnél, ha lejönne kutadhoz inni?
S meg se rezzenne ostorhasított homlokod?
(Lásd, Ábrahám is felállt az angyal előtt, megmosta lábaikat, ledöfött egy gödölyét
"S ízes ételt készít vala nékik..." - de minek is folytassam?
Megszoktad az angyalt s ördögöt egyaránt, jól tudom.)
S szívemre téve kezét, jóságos kezét a földöntuli biró,
Majd jutalmamat kérdezi tőlem, megillető igényemet, szívszakító munkámnak a bérét:
- Vigyetek a Mississippi mellé, vigyetek, élni akarok, igen élni, - ott élni még egy keveset!
Ott engem minden szeret, mert senki sem ismer
S amit nem ismerek, én is már csak azt szeretem. -
Ó, ha legalább egy folyót láttam volna valaha...
Nem, - nincs biró s én sose látlak meg benneteket.