MÓRICZ ZSIGMOND: SIKER ÉS BUKÁS
Mikor sudárfa lobban s lombja keres eget!
Mikor egek hasadnak a fénylő nyíl előtt!
lelkek illatja árad és boldogan özön
s ezernyi szem felragyogó lángján
és ezer sziv kirobbanó vágyán
följebb, följebb repülni
azur ég drága tükrén,
föl a Napba, a Napba!
a megdicsőülésbe!...
ha sustorgó örvényszáj a mély felé sodor,
ha botor sors viharral söpri el a Reményt:
szivemben ég a láng és erő zúg rejtekén!
De ördögök suhognak fölöttem véresen
és nem tudom kiszórni szivemnek kincseit
és nem tudom kizengeni
mert hangom fénytelen
akaratom lebénult...
mert minden ellenség...
mert vad világ...
mert meg kell semmisülni...
És a Bukás kohóján megacélosodik...
ám a Bukás mélyéből fel feltör a siker!...
és a nyomorult Bukás leánya Szüz Siker!
és a sudárfát a rög börtöne lobbja ki,
és lappangó ijj repit nyilat az ég felé!...