Fodor József: Aranyos rétek gyulásával
Fodor József: Aranyos rétek gyulásával
Aranyos rétek gyulásával
Jön szeptember, a mohó száju
És lángba borított fogakkal
Megharapja a lombokat.
A tűzszagu, kék levegőben
Lobogó ökörnyál szalad –
Oh, lelkem, szedd össze magad,
Be elfáradtál a futásban,
Keresésben és vívódában
S nem találtad meg nyugtodat.
Jön szeptember, a mohó száju
És lángba borított fogakkal
Megharapja a lombokat.
A tűzszagu, kék levegőben
Lobogó ökörnyál szalad –
Oh, lelkem, szedd össze magad,
Be elfáradtál a futásban,
Keresésben és vívódában
S nem találtad meg nyugtodat.
Múlik a nyár, múlik az élet,
Önmagadat el mikor éred?
Százféle úton fájva lépek
És egyse, egyse az enyém:
Kérdezem: mikor élek én?
És rozsdás-vörösen, zörögve
Feslik az ifjúság a földre
S marad a tar szív feketén.
Önmagadat el mikor éred?
Százféle úton fájva lépek
És egyse, egyse az enyém:
Kérdezem: mikor élek én?
És rozsdás-vörösen, zörögve
Feslik az ifjúság a földre
S marad a tar szív feketén.
