ERDÉLYI JÓZSEF: ESTHAJNAL
szürkén, barnán, kéken sejlenek
rajt az útak, a vetések s távol
páholyokként a kevély hegyek.
ibolyaszín felhők lengenek,
köntösüket tépő, hadonázó,
vitatkozó álomemberek.
fenyegetve onnan egy ököl
és felettük epezöld mezőben
az esthajnalcsillag tündököl.