SÁRKÖZI GYÖRGY: A KÖZELEDŐ ESTHEZ
SÁRKÖZI GYÖRGY: A KÖZELEDŐ ESTHEZ
Félek tőled, közeledő est, félek puha lépteidtől,
Melyekkel sompolyogva előjössz a hegyek mögül, –
Látom, amint az utcakövek közt barnán fölszivárogsz,
Amint a tetőkön csúszol, s tenyeremből magasra rebbensz.
Melyekkel sompolyogva előjössz a hegyek mögül, –
Látom, amint az utcakövek közt barnán fölszivárogsz,
Amint a tetőkön csúszol, s tenyeremből magasra rebbensz.
Aztán beléharapsz az égbe, hogy elfutja a fekete vér,
Lompos farkaddal a kéményeket ledöntöd,
S bozontos tested dagad, dagad, dagad…
S már semmi sincs, csak te vagy – te vagy mindenütt.
Lompos farkaddal a kéményeket ledöntöd,
S bozontos tested dagad, dagad, dagad…
S már semmi sincs, csak te vagy – te vagy mindenütt.
Félek tőled, közeledő est: mellemen érzem súlyos mancsodat,
Arcomban érzem lehelleted füstös tüzét,
S érzem szivemben csapkodva-dermesztve eleredni
Hideg esőjét a megsemmisülésnek.
Arcomban érzem lehelleted füstös tüzét,
S érzem szivemben csapkodva-dermesztve eleredni
Hideg esőjét a megsemmisülésnek.
S már semmi sincs, csak te vagy – te vagy, aki voltam s leszek,
Szomjas szerelmeim tebenned tikkadnak tovább,
Borús vágyakozásaim tebenned gomolyognak tovább…
Félek tőled, közeledő est, – álmatlanul kódorgó szörnyeteg!
Szomjas szerelmeim tebenned tikkadnak tovább,
Borús vágyakozásaim tebenned gomolyognak tovább…
Félek tőled, közeledő est, – álmatlanul kódorgó szörnyeteg!
