ILLYÉS GYULA: SZERELEM
ILLYÉS GYULA: SZERELEM
Ottkünn az őszi tiszta légbe már a szél
sötétséget kavar s jajongást, szenved és
sisterg és forr a táj! mint hitszegő tanúk
futnak tolongva fölülünk a fellegek -
sötétséget kavar s jajongást, szenved és
sisterg és forr a táj! mint hitszegő tanúk
futnak tolongva fölülünk a fellegek -
Nézem megrezdülő pillád, - mögötte mily
lágy szél suhan!... nézem lágy ajkaid felett
megcsillanó pihét hajlongani meleg
lehelleted édes almavirág-szagán...
lágy szél suhan!... nézem lágy ajkaid felett
megcsillanó pihét hajlongani meleg
lehelleted édes almavirág-szagán...
Alszol növekedve s bízva e szigorú
földön, gondtalanul mint a szivós bokor
mely tudja mit keres! Mellemen két szelid
karocskád szomjasan fonja át sorsodat...
földön, gondtalanul mint a szivós bokor
mely tudja mit keres! Mellemen két szelid
karocskád szomjasan fonja át sorsodat...
Ottkünn most a vidék sötét s boldogtalan!
A sáros burgonyaföldről rakott kocsin
didergve tér haza az alkonyat alatt
az ázott földmives... A nádasok felett
A sáros burgonyaföldről rakott kocsin
didergve tér haza az alkonyat alatt
az ázott földmives... A nádasok felett
őrjöngve csapdos és sikong egy ittfeledt
bibic... s távolról mint évezrek mélyiből
kongatja hangjait a templom a szinig
telt láthatár alatt, - künn most rohan tova
bibic... s távolról mint évezrek mélyiből
kongatja hangjait a templom a szinig
telt láthatár alatt, - künn most rohan tova
őrjöngve az idő és véle életem!
ezt érzem s rettegek, ezt érzem én, de te
aludj, aludj, neked nem múlik az idő!
te csak aludj, aludj... szived körül talán
ezt érzem s rettegek, ezt érzem én, de te
aludj, aludj, neked nem múlik az idő!
te csak aludj, aludj... szived körül talán
most nyilik egy meleg bimbó és titkosan
kis lelked megremeg s szétoszlik s átoson
új fészkibe... - s jöhet vihar reád s jöhet
aszály, te állsz egyre s növekszel! és a föld
kis lelked megremeg s szétoszlik s átoson
új fészkibe... - s jöhet vihar reád s jöhet
aszály, te állsz egyre s növekszel! és a föld
szikkadhat, rogyhat és repedezhet: te állsz,
kapaszkodol makacs gyökereiden és
hajlongva vagdalod a szélbe rengeteg
szirmod, magod, - sikoltsz, sikongsz és boldogan
kapaszkodol makacs gyökereiden és
hajlongva vagdalod a szélbe rengeteg
szirmod, magod, - sikoltsz, sikongsz és boldogan
furod mélyebbre még szomjas gyökereid
s szivod a drága lét s magasodol s forogsz
s bomolsz a hegycsucsán megtépve, fölzilált
ágaid, szárnyaid csapkodnak, ó de te
s szivod a drága lét s magasodol s forogsz
s bomolsz a hegycsucsán megtépve, fölzilált
ágaid, szárnyaid csapkodnak, ó de te
tartod karmod között kopár zsákmányodat!
mélyednek karmaid, - ó száz finom gyökér
fut át, kötöz, bogoz s e hánytorgó sivár
föld érted s miattad nem hull szive szerint
ezer darabban a hűs csillagok felé!
mélyednek karmaid, - ó száz finom gyökér
fut át, kötöz, bogoz s e hánytorgó sivár
föld érted s miattad nem hull szive szerint
ezer darabban a hűs csillagok felé!
