JUHÁSZ GÉZA: GYERMEK AZ ÉJTSZAKÁBAN
JUHÁSZ GÉZA: GYERMEK AZ ÉJTSZAKÁBAN
Valami gondos anyakéz
lefüggönyözte a napot.
Éji álomra heverész
az udvar, a kerti padok
nyujtóznak, ásít a pitar,
a lombozat elszenderül
s titokzatos fáklyáival
az égi kastély ránk derül.
lefüggönyözte a napot.
Éji álomra heverész
az udvar, a kerti padok
nyujtóznak, ásít a pitar,
a lombozat elszenderül
s titokzatos fáklyáival
az égi kastély ránk derül.
Először alszom idekünt.
Láttam, míg arany ladikon
a piros alkony tovatűnt.
Most hullámzó kék pázsiton
jönnek a felhő-barikák
csillag csengővel nyakukon.
A juhász bodor karikát
fúj s bandukol a tejuton.
Láttam, míg arany ladikon
a piros alkony tovatűnt.
Most hullámzó kék pázsiton
jönnek a felhő-barikák
csillag csengővel nyakukon.
A juhász bodor karikát
fúj s bandukol a tejuton.
Fülembe apám duruzsol:
«Kiknek a látásuk beteg,
Newton vagy Einstein kuruzsol
vakságukra elméletet,
de Isten a roppant ürön
már minden ablakot kitárt,
hogy teremtésében külön
csodáid nyitját megtaláld.»
«Kiknek a látásuk beteg,
Newton vagy Einstein kuruzsol
vakságukra elméletet,
de Isten a roppant ürön
már minden ablakot kitárt,
hogy teremtésében külön
csodáid nyitját megtaláld.»
