BARTALIS JÁNOS: AZ EKE HARCOSA
BARTALIS JÁNOS: AZ EKE HARCOSA
Ekének a harcosa vagyok,
a kicsiny, földettúró, ugarthasitó ekének,
a törött, béna szerszámnak,
a Mindenség hátán ketten vagyunk -
ős, örök lények -
a felkelő nap fényében az eke szarvát fogom,
előttem a mezők illatos szőnyegje,
a rögöket vérrel és könnyel öntöztem,
a föld hamujába magam s fajom sorsát
elkevertem,
a porló anyaföldben én is elvegyülök.
Időtlen csillagok!
bámulhattok,
ha lehullok, a
Mindenség nem lesz sötétebb
nálam nélkül,
- odaadtam fényem
túlerő egeknek.
a kicsiny, földettúró, ugarthasitó ekének,
a törött, béna szerszámnak,
a Mindenség hátán ketten vagyunk -
ős, örök lények -
a felkelő nap fényében az eke szarvát fogom,
előttem a mezők illatos szőnyegje,
a rögöket vérrel és könnyel öntöztem,
a föld hamujába magam s fajom sorsát
elkevertem,
a porló anyaföldben én is elvegyülök.
Időtlen csillagok!
bámulhattok,
ha lehullok, a
Mindenség nem lesz sötétebb
nálam nélkül,
- odaadtam fényem
túlerő egeknek.
(Alsókosály)
