Babits Mihály: Dzsungel-idill
Babits Mihály: Dzsungel-idill
Jer ki, kedves, az esőtől minden ujra friss.
Láttad hogy kinyilt a másik georgina is?
Ne nevess! Csak pár szál virág tipeg körülünk:
de legalább mindeniknek külön örülünk.
Láttad hogy kinyilt a másik georgina is?
Ne nevess! Csak pár szál virág tipeg körülünk:
de legalább mindeniknek külön örülünk.
Hajdan erdőségbe vágytam, milliónyi vén
góliát fa sürüjébe, kicsi Dávid én.
Érzéssel fujtam tanitóm csitri dallamát:
«Árnyas erdőben szeretnék élni nyáron át!»
góliát fa sürüjébe, kicsi Dávid én.
Érzéssel fujtam tanitóm csitri dallamát:
«Árnyas erdőben szeretnék élni nyáron át!»
De ma lásd, oly rémes erdő zaját hallgatom,
s ennen életem mögöttem olyan vak vadon!
Éjjel is magába húz egy ingó sűrüség,
hol az ijedt álom jár és zsámbékokra lép.
s ennen életem mögöttem olyan vak vadon!
Éjjel is magába húz egy ingó sűrüség,
hol az ijedt álom jár és zsámbékokra lép.
Jer hát, jó itt csöpp kertünkben, mely ma ujra friss!
Örülj hogy kinyilt a «másik» georgina is.
Nékem ez a pár fa-alja époly dús világ,
mint a legnagyobb erdőség, «élni nyáron át».
Örülj hogy kinyilt a «másik» georgina is.
Nékem ez a pár fa-alja époly dús világ,
mint a legnagyobb erdőség, «élni nyáron át».
Fű között szemem ha lát egy pöttöm bogarat,
vele megy veszélyes utján, dzsungele alatt,
s tudja, mily tér egyik diófától másikig,
hol ezer csoda burjánzik, ezer rém lakik.
vele megy veszélyes utján, dzsungele alatt,
s tudja, mily tér egyik diófától másikig,
hol ezer csoda burjánzik, ezer rém lakik.
Sohsem ér a kert végébe. Elég messzeség
elérni a ránkboruló levelek közé,
amik olyan illatosak és keserüek,
mint e nyár, melyet alattuk élni jó veled.
elérni a ránkboruló levelek közé,
amik olyan illatosak és keserüek,
mint e nyár, melyet alattuk élni jó veled.
