Illyés Gyula: Gyermekkor
S utána épp azonmód lebegve fürge párja;
Harang csendült meg ekkor s mintha e zaj még szebben
Ringatta volna őket tovább a könnyü nyárba.
Libáim közt meghatva s tán könnyel is szememben,
Mintha egy titkos intés, hivó kar tünne ottan;
Dél volt, a földre ültem, száraz kenyeret ettem.