Monostori Márton: Szibilla kútján
Monostori Márton: Szibilla kútján
Honnan? Ez kintről hullott a szívedbe;
Tárgyak, törvények, sejtelmek vetették
És százszor elmosták a hajnalok
És százszor ujra elhozták az esték.
Tárgyak, törvények, sejtelmek vetették
És százszor elmosták a hajnalok
És százszor ujra elhozták az esték.
Honnan? Mély kút a mult, s ha szemmel éred
A messze csillanó víz hűs színét,
Csak addig ér, ameddig ér az élet,
Alatta véghetetlen semmiség.
A messze csillanó víz hűs színét,
Csak addig ér, ameddig ér az élet,
Alatta véghetetlen semmiség.
A legmesszebb fény benne csak magad vagy
Nem látod a szikrát verő kezet;
A képzeletnek holt ösvény a tegnap,
S titkot feltárni, – nincs emlékezet.
Nem látod a szikrát verő kezet;
A képzeletnek holt ösvény a tegnap,
S titkot feltárni, – nincs emlékezet.
