HACSÓ ERZSÉBET: KINEK A VÉTKE
HACSÓ ERZSÉBET: KINEK A VÉTKE
Jönnek, jönnek végtelen sorban.
Kinek a vétke,
hogy átok gyűlik a számba,
hogy csatázom, hogy lesbe lapulok,
felijedek és vérzik a szívem.
Ki az, aki megengedi a kezemnek,
hogy dologtalanul csüngjön mellettem,
hogy azoknak, akik tőlem enyhülést várnak,
ne nyujthassak segítséget.
Ki intézi az én fájdalmamat
és azt a kevés örömet,
ami néha lelkemben ébred.
Ki az, akihez felsírok, akitől szeretném megtanulni
mi a jóság.
Aki ismer és eltűri, hogy éljek.
Kinek a vétke,
hogy átok gyűlik a számba,
hogy csatázom, hogy lesbe lapulok,
felijedek és vérzik a szívem.
Ki az, aki megengedi a kezemnek,
hogy dologtalanul csüngjön mellettem,
hogy azoknak, akik tőlem enyhülést várnak,
ne nyujthassak segítséget.
Ki intézi az én fájdalmamat
és azt a kevés örömet,
ami néha lelkemben ébred.
Ki az, akihez felsírok, akitől szeretném megtanulni
mi a jóság.
Aki ismer és eltűri, hogy éljek.
