SÁGI MÁRTA: TITKOS ŐRÜLET
SÁGI MÁRTA: TITKOS ŐRÜLET
Belémsurrant a Téboly,
hátra, elrejtőzött, most
fosztogat
és nem sikolthatom: «segitség!»
ha szólsz hozzám, reszketve szinlelek
józanságot,
mint a kereskedő, kihez betörtek nappal,
a Rablógyilkos Téboly rámszögezett
pisztolya előtt
kiszolgálom a betérő vevőket:
kérdesz
szavakat
kérsz tőlem – jaj, hol vannak –
rámnézel – most! de a Fosztogató
halk, halálos paranccsal
vacogó kezembe nyomja őket:
felelek
vakon, mereven, pontosan.
hátra, elrejtőzött, most
fosztogat
és nem sikolthatom: «segitség!»
ha szólsz hozzám, reszketve szinlelek
józanságot,
mint a kereskedő, kihez betörtek nappal,
a Rablógyilkos Téboly rámszögezett
pisztolya előtt
kiszolgálom a betérő vevőket:
kérdesz
szavakat
kérsz tőlem – jaj, hol vannak –
rámnézel – most! de a Fosztogató
halk, halálos paranccsal
vacogó kezembe nyomja őket:
felelek
vakon, mereven, pontosan.
