Gulyás Pál: Három ember
Gulyás Pál: Három ember
A tanácsnok urat régen ismerem:
arca csupa jóság, csupa figyelem
s mint az ezüst nyárfák halk levelei,
oly szépen reszketnek fehér kezei.
Mindenre hajbókol mint egy bölcs bokor,
lelke csupa lágyság, csupa jó modor.
Nem zavar vizet és nem kavar tüzet,
szemüvege is van, csillog az üveg.
arca csupa jóság, csupa figyelem
s mint az ezüst nyárfák halk levelei,
oly szépen reszketnek fehér kezei.
Mindenre hajbókol mint egy bölcs bokor,
lelke csupa lágyság, csupa jó modor.
Nem zavar vizet és nem kavar tüzet,
szemüvege is van, csillog az üveg.
Hát a polgármester? Fínom öreg úr!
Egyik szeme vídám, másik szomorú.
Illatos zsebéből nagy szivart kivesz
és fáradtan rágyujt, szinte ködbe vesz.
Eltűnik s nem látod már csak ősz haját,
már csak lassan nyíló szárnyas ajtaját,
ajtaját tengerzöld párna béleli,
benne elpihennek fáradt léptei.
Egyik szeme vídám, másik szomorú.
Illatos zsebéből nagy szivart kivesz
és fáradtan rágyujt, szinte ködbe vesz.
Eltűnik s nem látod már csak ősz haját,
már csak lassan nyíló szárnyas ajtaját,
ajtaját tengerzöld párna béleli,
benne elpihennek fáradt léptei.
No de a hajdúnak, annak áll a bál!
Egész nap a kapú előtt szalutál,
kék dolmánya mint az ért besztercei
kéklik és betyárúl égnek szemei.
Felesége is van, öt-hat gyereke,
zsinóros csizmája fénylő fekete,
nem zavarja őtet se pokol se menny,
lelke a sarkantyú, amely pengve peng!
Egész nap a kapú előtt szalutál,
kék dolmánya mint az ért besztercei
kéklik és betyárúl égnek szemei.
Felesége is van, öt-hat gyereke,
zsinóros csizmája fénylő fekete,
nem zavarja őtet se pokol se menny,
lelke a sarkantyú, amely pengve peng!
