ILLYÉS GYULA: JÖN AZ ŐSZ
ILLYÉS GYULA: JÖN AZ ŐSZ
Jön az ősz, jönnek az őszi nagy alvások!
sürü borzongások, hosszu ásitások,
melyektől a sziv is megleng mint a levél –
Hályogos az ablak, finom párájára
szerelmese nevét irkálja a lányka
s ásit hozzá, hogy majd’ beleomlik szegény.
sürü borzongások, hosszu ásitások,
melyektől a sziv is megleng mint a levél –
Hályogos az ablak, finom párájára
szerelmese nevét irkálja a lányka
s ásit hozzá, hogy majd’ beleomlik szegény.
Ásit jó anyja is s künn az istálóba’
a gazda is lova farára borulva,
hátra néz a hű ló s ásit ő is egyet –
Ó ez az unalom! a beborult égre
harsogó ásitás a barmok bőgése
ahogyan egymásnak visszafelelgetnek.
a gazda is lova farára borulva,
hátra néz a hű ló s ásit ő is egyet –
Ó ez az unalom! a beborult égre
harsogó ásitás a barmok bőgése
ahogyan egymásnak visszafelelgetnek.
Dél volt s már este van, hull a köd vastagon,
csöpögnek az ágak. A nyálkás utakon
mint ingó kisértet csusszanva tünedez
a vén levélhordó, – eloszlik a tájról,
bekapta, benyelte a tejhabu távol,
mely lomhán nyujtózva szuszogva közeleg.
csöpögnek az ágak. A nyálkás utakon
mint ingó kisértet csusszanva tünedez
a vén levélhordó, – eloszlik a tájról,
bekapta, benyelte a tejhabu távol,
mely lomhán nyujtózva szuszogva közeleg.
Álmos a költő is, rimei botolnak
a sor végén egymás karjába omolnak –
hullna velük ő is, hallgatja tünődve
távoli muzsika ki-kifutó zaját
ahogy nyitják-csukják a kocsma ajtaját
s egy lélekzet jókedv kicsap az esőbe.
a sor végén egymás karjába omolnak –
hullna velük ő is, hallgatja tünődve
távoli muzsika ki-kifutó zaját
ahogy nyitják-csukják a kocsma ajtaját
s egy lélekzet jókedv kicsap az esőbe.
Kiért sarat, fagyot nem kell immár türni,
ó drága szerelmem, gyerünk lefeküdni,
nem a mi világunk, mi odaki most van!
Egymással egymásban hiv nyarat keresni,
most jó szerelemmel igazán szeretni
félig itt a földön s félig már álomban.
ó drága szerelmem, gyerünk lefeküdni,
nem a mi világunk, mi odaki most van!
Egymással egymásban hiv nyarat keresni,
most jó szerelemmel igazán szeretni
félig itt a földön s félig már álomban.
