Bartalis János: A téli medve...
Bartalis János: A téli medve...
Napvilágos parasztszoba,
szemdörzsölő, szúró ébredés,
az ablakokon beömöl a fény,
négy hatszemes falüregen egyszerre bömböl be,
mint őserdők vadja: az aranybölény.
A hegyekről lejön a szűzi áramlás,
a fák közül a néma erdő-csend -
szemdörzsölő, szúró ébredés,
az ablakokon beömöl a fény,
négy hatszemes falüregen egyszerre bömböl be,
mint őserdők vadja: az aranybölény.
A hegyekről lejön a szűzi áramlás,
a fák közül a néma erdő-csend -
nincs sötét, kietlen béna vak
homály,
vigasztalan nap,
reménytelen vágy,
lélek éje,
nyomor halál fénye -
homály,
vigasztalan nap,
reménytelen vágy,
lélek éje,
nyomor halál fénye -
Isten becsókolt az ablakon, üdeszép tavasz-száj
belehelt
(ragyogó fogsorok...)
a másik szobában dal, egy asszony dala kacag a Halálról,
Gyermekről, Virágról,
belehelt
(ragyogó fogsorok...)
a másik szobában dal, egy asszony dala kacag a Halálról,
Gyermekről, Virágról,
a táj körül hórajzos, a kert finom télcsipkés,
a mező nyugtalan vad vonal -
a mező nyugtalan vad vonal -
a fény fut, szalad, táboroz hófoltokon,
az elmosott barázdák felnyögnek álmaikból,
az ágak égbe tépásszák karjaikat,
a föld maró fénybe lendül -
egy madárka fahegyen vihorász
az elmosott barázdák felnyögnek álmaikból,
az ágak égbe tépásszák karjaikat,
a föld maró fénybe lendül -
egy madárka fahegyen vihorász
halkan felmegyek fénytrónusomra (a téli medve)
és suttogom leborulva:
Isten!
Természet!
Csoda!
és suttogom leborulva:
Isten!
Természet!
Csoda!
