Illyés Gyula: Isten ostora
Illyés Gyula: Isten ostora
Erdélyi Józsefnek
Kik voltak, honnan, hova tüntek?
messze jártak már, amidőn
vad robajukra kiszaladtunk,
összegyültünk a dombtetőn.
messze jártak már, amidőn
vad robajukra kiszaladtunk,
összegyültünk a dombtetőn.
Három megyéből ami pompa,
fény lehetett és hatalom
ott száguldott a sík mezőben
fogat előtt és fogaton.
fény lehetett és hatalom
ott száguldott a sík mezőben
fogat előtt és fogaton.
Lovak és urak és csillagként
forgó lakkozott kerekek
s büszke kocsisok vas derékkal
urak és paripák felett.
forgó lakkozott kerekek
s büszke kocsisok vas derékkal
urak és paripák felett.
Az isteneket képzeltem így
később, - a gyeplüs Phaëton
szállhatott úgy mint ezek szálltak
azon a nyári hajnalon.
később, - a gyeplüs Phaëton
szállhatott úgy mint ezek szálltak
azon a nyári hajnalon.
Csak néztük őket elbüvölve,
hogy rohantak! - a sok kövér
parádés ló farán sikos, gyors
villámokat dobált a fény.
hogy rohantak! - a sok kövér
parádés ló farán sikos, gyors
villámokat dobált a fény.
Országuton és dűlőúton
gyöngyházbélű híg ég alatt
versenyeztek, hátuk megett
nagy port vetettek az utak.
gyöngyházbélű híg ég alatt
versenyeztek, hátuk megett
nagy port vetettek az utak.
Itt is, amott is messze nyúlva
porzott a táj, minthogyha csak
egy láthatatlan kéz mért volna
hátára vad csapásokat.
porzott a táj, minthogyha csak
egy láthatatlan kéz mért volna
hátára vad csapásokat.
Egy láthatatlan, érthetetlen
dühös korbács az ég alól,
melynek csak gyorsan fölkavargó
hosszú nyoma volt látható.
dühös korbács az ég alól,
melynek csak gyorsan fölkavargó
hosszú nyoma volt látható.
Porzott a táj, ma is igy látom,
korbács-suhanások alatt
csillognak emlékim mezői
ránganak és jajonganak.
korbács-suhanások alatt
csillognak emlékim mezői
ránganak és jajonganak.
Igy látom azt a tájat, testvér,
s népét, akit azóta sem
védett itt senki, hacsak a mi,
a költők szava nem.
s népét, akit azóta sem
védett itt senki, hacsak a mi,
a költők szava nem.
Ütésre ének! - golyónál is
messzebb száll, - szálljon hát a dal!
sziszegve, élesen, a válasz
kitörő panaszaival!
messzebb száll, - szálljon hát a dal!
sziszegve, élesen, a válasz
kitörő panaszaival!
Csatázva, viaskodva, míg a
régi táj felől szeliden
föl nem ragyog reánk csititva
a fényes, anyás győzelem...
régi táj felől szeliden
föl nem ragyog reánk csititva
a fényes, anyás győzelem...
