DÉRY TIBOR: EGY ÖREGEDŐ FÉRFINEK
DÉRY TIBOR: EGY ÖREGEDŐ FÉRFINEK
A szél felfut a hegy körül
s befelé fordult hullámai nyögve
pengetik a csúcs bokrait.
s befelé fordult hullámai nyögve
pengetik a csúcs bokrait.
Magadban állsz. Szétvert hajad
zörög homlokodon, melyből a rózsák
levelestől hullanak már.
zörög homlokodon, melyből a rózsák
levelestől hullanak már.
Mit hányod kezed! Az ágak
felkapnak a szélbe, de lágyan billen
kisugárzott feje a virágnak
felkapnak a szélbe, de lágyan billen
kisugárzott feje a virágnak
s földnek fordul. Emlékezzél!
Kiket szerettél, lezuhantak már mind,
nem jár neked sem több napocska.
Kiket szerettél, lezuhantak már mind,
nem jár neked sem több napocska.
Füttyent a szél. Borzong
a vén levélraj. Egy megfútt kő kopogva
fordul s a völgybe görög.
a vén levélraj. Egy megfútt kő kopogva
fordul s a völgybe görög.
