WEÖRES SÁNDOR: HAJNALI DAL
WEÖRES SÁNDOR: HAJNALI DAL
Még gyermek az ég rőt szíve, a Nap.
Az én szivem is gyerek,
az arcom befejezetlen és
szemeim töretlenek.
Az én szivem is gyerek,
az arcom befejezetlen és
szemeim töretlenek.
A pókhálón már csillan a víz,
a mezőn lágy köd heverész
s úgy csordul a földre a hajnali fény,
mint puha-kenyérre a méz.
a mezőn lágy köd heverész
s úgy csordul a földre a hajnali fény,
mint puha-kenyérre a méz.
Az ablakrésen betör a kék
s halaványul a csillag-ezüst.
Húsz évemmel gomolyog, gurigáz
a halk cigarettafüst.
s halaványul a csillag-ezüst.
Húsz évemmel gomolyog, gurigáz
a halk cigarettafüst.
