FODOR JÓZSEF: KÉSŐ RÓZSA
FODOR JÓZSEF: KÉSŐ RÓZSA
Még egy késő rózsa díszeleg
A kertben s ennek is vége lesz –
S olyan lesz a kert, mint eltörölt
Kép, mit a keret még keretez.
Zöld és sárga színfolt itt meg ott,
Ahol sok szép alak viritott,
Eltörölve gyöngédtelenül
S rá az üresség unt hamva ül.
A kertben s ennek is vége lesz –
S olyan lesz a kert, mint eltörölt
Kép, mit a keret még keretez.
Zöld és sárga színfolt itt meg ott,
Ahol sok szép alak viritott,
Eltörölve gyöngédtelenül
S rá az üresség unt hamva ül.
Hideg, kifeszült sövény között
Igy lapul a kert, a kései
S koppantgat még pár hideg magot,
Villannak még bogyók fejei.
De ez már megragadt szín csak itt,
Mohó sugárzása nem vakit
Senkit: hogy ne lássa mit mivelt
A kéz, mely itt fakitani mert.
Igy lapul a kert, a kései
S koppantgat még pár hideg magot,
Villannak még bogyók fejei.
De ez már megragadt szín csak itt,
Mohó sugárzása nem vakit
Senkit: hogy ne lássa mit mivelt
A kéz, mely itt fakitani mert.
Még egy piros, piros rózsa int,
Piros rózsa és egy zöld levél:
Aztán, aztán csend lesz, égi kert; –
Még csak egy-két színed elalél:
Aztán maradsz, szivem, puszta kép,
Aminek csak a keretje ép:
Vázas kert, amelynek eltörölt
Zöldje fölött halál-szél üvölt.
Piros rózsa és egy zöld levél:
Aztán, aztán csend lesz, égi kert; –
Még csak egy-két színed elalél:
Aztán maradsz, szivem, puszta kép,
Aminek csak a keretje ép:
Vázas kert, amelynek eltörölt
Zöldje fölött halál-szél üvölt.
