FEKETE LAJOS: ÉN DRÁGA NÉPEM!
FEKETE LAJOS: ÉN DRÁGA NÉPEM!
Valóság volt! De gyötrő álom
nem lehet csúfabb, zordonabb,
mint az a sors és táj amelyen
robogott velem a vonat.
nem lehet csúfabb, zordonabb,
mint az a sors és táj amelyen
robogott velem a vonat.
Azt hittem már nem is a sínen
kattog az átizzott kerék,
hanem a forró föld s a nap közt
lebeg gőzpárában a gép.
kattog az átizzott kerék,
hanem a forró föld s a nap közt
lebeg gőzpárában a gép.
Földön egy fa, égen egy felhő
meg nem bolygatná valahogy
a kietlenség nagy díszletét:
a táj maradjon zord s halott!
meg nem bolygatná valahogy
a kietlenség nagy díszletét:
a táj maradjon zord s halott!
Pedig egy árva fűz, kis vízpart
hogy csobogná az életet
s nincs élet itt! a vakondtúrás
alján a férgek éhesek…
hogy csobogná az életet
s nincs élet itt! a vakondtúrás
alján a férgek éhesek…
De a dolgos, markos kezekre
éhezhet, szomjazhat e föld,
apától a fiú csak munkát
és szegénységet örökölt.
éhezhet, szomjazhat e föld,
apától a fiú csak munkát
és szegénységet örökölt.
Szép szegénységet! (Holtig tartót.)
és ez a szegénység magyar,
mely úgy terjed a Tiszaháton,
mint arcon seb, vagy mint a var.
és ez a szegénység magyar,
mely úgy terjed a Tiszaháton,
mint arcon seb, vagy mint a var.
Nyiltszemű, okos, drága népem
jöjj fel a földtúrás alól!
Mindig akad itt költő, aki
az igazságodért dalol.
jöjj fel a földtúrás alól!
Mindig akad itt költő, aki
az igazságodért dalol.
