FODOR JÓZSEF: VAKÍTÓ, FÜLLEDT, DÚS…
FODOR JÓZSEF: VAKÍTÓ, FÜLLEDT, DÚS…
Vakító, fülledt, dús versháló,
Mibe éj-napom beleszőve,
Életem, álmom, lelkem, vágyam –
Fogózz vérembe és velőmbe,
Fonj keresztül, kasul be engem,
Hogy szövetedben elbénuljak,
Megvakuljak és kimerüljek,
Önzsongásomba belefuljak –
Kavargó, szított kábulatban
Bonyolódjak boldog zavarba,
Hogy ne férjen hozzám a dolgok
Szürke réme, vérző hatalma.
Légy teljesen urrá te bennem,
Hagyj színeidben feloldódnom,
Kábitó, hajszolt, hazug lázban
Zárd el a nagy Sorstól a sorsom,
Hajszálnyi rést se hagyva bennem,
Hajszálnyi erőt, hangot, kedvet,
Amelyben utja nyilna másnak,
Mint e színes önkivületnek –
Mint e lázas, külön világnak,
Az őrjöngő föld-szédületben: –
Oh, lelkem hálóvá szőtt forró
Mentsvára, vers, te ments meg engem.
Nem érdekel, fűt, nem kell semmi,
Minden mi van, idegen; éget –
Szeretnék nem tudni, nem lenni,
Beteg vagyok, fáj, fáj az élet.
Mibe éj-napom beleszőve,
Életem, álmom, lelkem, vágyam –
Fogózz vérembe és velőmbe,
Fonj keresztül, kasul be engem,
Hogy szövetedben elbénuljak,
Megvakuljak és kimerüljek,
Önzsongásomba belefuljak –
Kavargó, szított kábulatban
Bonyolódjak boldog zavarba,
Hogy ne férjen hozzám a dolgok
Szürke réme, vérző hatalma.
Légy teljesen urrá te bennem,
Hagyj színeidben feloldódnom,
Kábitó, hajszolt, hazug lázban
Zárd el a nagy Sorstól a sorsom,
Hajszálnyi rést se hagyva bennem,
Hajszálnyi erőt, hangot, kedvet,
Amelyben utja nyilna másnak,
Mint e színes önkivületnek –
Mint e lázas, külön világnak,
Az őrjöngő föld-szédületben: –
Oh, lelkem hálóvá szőtt forró
Mentsvára, vers, te ments meg engem.
Nem érdekel, fűt, nem kell semmi,
Minden mi van, idegen; éget –
Szeretnék nem tudni, nem lenni,
Beteg vagyok, fáj, fáj az élet.
