ISMERETLEN MAGYAR KÖLTŐK II. +: IFJ. GYÖKÖSSY ENDRE
ISMERETLEN MAGYAR KÖLTŐK II. +: IFJ. GYÖKÖSSY ENDRE
Az Ismeretlen Magyar Költők első Csoportját lásd a Nyugat február 1-i számában.
Ref. teológus
Mit írhatok én arról az alig több, mint huszonegy évről, ami én vagyok? Hogy mikor születtem, melyik évben, melyik hónapban? Nem fontos. Azt hiszem, negyedik gimnazista voltam, amikor először símogattam papírra, még félig öntudatlan, de ellenállhatatlan erővel feltörő érzéseimet. Akkor születtem. Mikor pedig, – már nagyobb diák koromban, – először kinevettek érte, akkor folytatódott az életem. Sokáig nem tudta senki, még költő-apám se, hogy mit rejteget íróasztalom fiókja. Verseimet féltékenyen őríztem, mert magamról magamnak írtam őket. Közben főiskolára jöttem. A szépnek, a harmóniának, a békének, a csöndnek: Istennek örök keresése theológiára hozott – és most örök, olthatatlan, emberi vággyal keresem az Istent.
Már végére is értem. Kívülről ennyi huszonegy év. Arról a harcról, amit hivatásom vívott és vív a lelkemből feltörő ritmusokkal és rímekkel és amit két ellentétes világnézet között keresztülverekedtem, már nehezebb lenne ilyen röviden írni.
