ILLYÉS GYULA: PÁSZTORBOTOMMAL
ILLYÉS GYULA: PÁSZTORBOTOMMAL
Pásztorbotommal megkavartam
egy kicsit ezt a kis vizet,
csak úgy a szélén, ezt az álló,
magyarnak dalolt életet.
egy kicsit ezt a kis vizet,
csak úgy a szélén, ezt az álló,
magyarnak dalolt életet.
Hogy ontja gőzét, mérgeit már
hogy fintorog, hogy sistereg!
Mélyébe mintha a szél atyja
lakna, egy akol fergeteg.
hogy fintorog, hogy sistereg!
Mélyébe mintha a szél atyja
lakna, egy akol fergeteg.
Hogy büntetné, ki megzavarta
nyugalmát; hogyan rántaná
örvényébe, a százados
hináros, hűvös viz alá!
nyugalmát; hogyan rántaná
örvényébe, a százados
hináros, hűvös viz alá!
Ámulva állok eszközömmel
No lám, hát igaz a mese?
Ezt rejti hát a tükröződő
napfény aranyos szőttese?
No lám, hát igaz a mese?
Ezt rejti hát a tükröződő
napfény aranyos szőttese?
Megtiszteltetve nézdelem
a csodát, mely velem esett:
derék szál medvék, ordasok
lettek a fák hátam megett.
a csodát, mely velem esett:
derék szál medvék, ordasok
lettek a fák hátam megett.
Jő innen, onnan is a visszhang,
vádját új szókkal sziszegi.
Áruló! – hallom – mérgező! majd:
fajvédő! s rá: bolseviki!
vádját új szókkal sziszegi.
Áruló! – hallom – mérgező! majd:
fajvédő! s rá: bolseviki!
És – régi dal – gáncsot s ha kell
kést vágna beléd a barát.
Megokosodva haladok
nagyatyám botjával tovább.
kést vágna beléd a barát.
Megokosodva haladok
nagyatyám botjával tovább.
Hallom a szitkot. Hangosabban!
mondanám, – csak átkozzatok!
Ifju vagyok még, dolog vár még.
Jókor tanulni akarok.
mondanám, – csak átkozzatok!
Ifju vagyok még, dolog vár még.
Jókor tanulni akarok.
