TAMÁS SÁRI: ANYÁM: GYERMEKEM
TAMÁS SÁRI: ANYÁM: GYERMEKEM
Anyám: gyermekem,
oly ijedt s kicsíny az arcod, mint egy gyermeké,
aki nem leli útját, mert réműletes erdőben veszett el
s mégis olyan,
amilyennek az anyát dícséri verssel a költő
s a festő ecsettel –
újjaidon elrepűlt pillangó hamva, ámúlva nézed –
elrepűlt pillangó a gyermekkorom, úgy-e ezt idézed?
Meghalt a gyermeked, kedves
s ami az övé volt: meghalt a gügyögő ének a szádon.
Jó lenne kezetfogni most gyermeki kezeddel
s vezetni téged, ki réműletes erdőben veszett el,
de gyönge az ember, aki gyermeked helyett él most a világon.
oly ijedt s kicsíny az arcod, mint egy gyermeké,
aki nem leli útját, mert réműletes erdőben veszett el
s mégis olyan,
amilyennek az anyát dícséri verssel a költő
s a festő ecsettel –
újjaidon elrepűlt pillangó hamva, ámúlva nézed –
elrepűlt pillangó a gyermekkorom, úgy-e ezt idézed?
Meghalt a gyermeked, kedves
s ami az övé volt: meghalt a gügyögő ének a szádon.
Jó lenne kezetfogni most gyermeki kezeddel
s vezetni téged, ki réműletes erdőben veszett el,
de gyönge az ember, aki gyermeked helyett él most a világon.
