ILLYÉS GYULA: FECSKÉK
rózsaszin orrát a hajnali ég,
árassza ránk, mint meleg állat
mezei, hazai lehét.
ottlent s ittfent e szálloda;
nyers légben, fényben a szük erkély
mintha a mennyből nyílana.
úgy ahogy vagy… már süt a nap.
Meglátnak, – legfeljebb a fecskék
s még vigabban sikonganak.
köröznek ott a nap előtt,
forgatják ezt a vaksi bolygót,
ezt a tündöklő, gyors Időt!
csapongva megint és megint
összefonódó, fonódva is
csapongó öleléseink.