Jékely Zoltán: Pihenés
Jékely Zoltán: Pihenés
Mint kőkoporsón fiatal király
csukott szemhéjú, hosszúlábú szobra,
fekszem az ágyon mozdulatlanul,
hideg kezem kegyesen összefogva.
csukott szemhéjú, hosszúlábú szobra,
fekszem az ágyon mozdulatlanul,
hideg kezem kegyesen összefogva.
Valami rejtett forrásból a fény
fölém, a Holtak szigetére hull.
Látom a lelket: lelkemet, szegény
most köt ki gyámoltalanul.
fölém, a Holtak szigetére hull.
Látom a lelket: lelkemet, szegény
most köt ki gyámoltalanul.
Még visszafordul, rámnéz s így beszél:
én most talán örök partokra szállok,
nyomorú test, te ott maradsz alul
s a földbe jutsz, hol madarak, királyok
s kutyák porladnak, mint a falevél.
én most talán örök partokra szállok,
nyomorú test, te ott maradsz alul
s a földbe jutsz, hol madarak, királyok
s kutyák porladnak, mint a falevél.
