Radnóti Miklós: Hazafelé
Radnóti Miklós: Hazafelé
Enyhe lejtő és sziszegő hó
visz tova s pattog a
megrakott fákon az ág.
visz tova s pattog a
megrakott fákon az ág.
Két hófaru őz fut a zajtól
s leveri a teli
fákról a bő takarót
s leveri a teli
fákról a bő takarót
s a hó kezd mindenhol a hóra
zuhanni és Fanni
kicsit ijedten néz rám.
zuhanni és Fanni
kicsit ijedten néz rám.
Hull az alkony, siklik a hóléc,
vonuló nyoma jó
jeleket hagy az úton
vonuló nyoma jó
jeleket hagy az úton
s a táj kemény arcára puha
sötét száll s körénk áll
az álmos erdő lassan.
sötét száll s körénk áll
az álmos erdő lassan.
Tűnik a nappal, útja villan,
lusta folt fönt a hold
s tömötten néz a fán át,
lusta folt fönt a hold
s tömötten néz a fán át,
ritkul az erdő, a fekete
feketébb és enyhébb
lilaszín lesz a fehér.
feketébb és enyhébb
lilaszín lesz a fehér.
Tündér vasárnap tűnik el most
s a városnak sáros
útja síró szakadás,
s a városnak sáros
útja síró szakadás,
vállakra kerülnek a lécek
s ime már, mint a sár
a hétfő úgy ragad ránk.
s ime már, mint a sár
a hétfő úgy ragad ránk.
