Berczeli A. Károly: Jézus testvére
otthon ülve árván szalonnázom,
majszolom a karéj kenyeremet
s útálom a buta életemet.
könyvespolcom, amit rámolgassak,
nap-nap után ugyanaz a sorsom,
jövök-megyek s nincsen semmi dolgom.
s szegényen is hiszek valamiben,
ennyi könnyel akárhová mennék,
Uram, én a fiad is lehetnék.
mert élet és halál az én utam,
és gügyögve, mint a kicsi gyermek,
vallom Jézust édes testvéremnek.
fagyoskodtam diszes kirakatnál,
pogányok közt tüzzel prédikáltam,
zsidók között Messiásra vártam.
rossz kabátom volt a takaróm is
s reggel-este édes dohány helyett
sokszor szívtam száraz petrezselymet.
neki is csak Te voltál az őre,
és a lélek, ami szent volt benne,
Uram, jaj, az enyém is lehetne!
nekem is volt könnyes Magdalénám,
nekem is lesz diszes ravatalom
s meghalok majd én is fiatalon.