Hollós Lajos: Béke fájdalmas vágya
Hollós Lajos: Béke fájdalmas vágya
Keresd szívem e torpant éji lázban
békéd szilánkra zúzott cserepét.
Ó megtalálnád! Ó ha megtalálnád
romlások, rongyok foszló halmazában
s volna telítő tűz, irgalmas mézga,
szent protoplazma, vér, velő, akármi,
mely összeenyvezné, hegesztené
ujra töretlen, ép, szűz, szent egészbe!
békéd szilánkra zúzott cserepét.
Ó megtalálnád! Ó ha megtalálnád
romlások, rongyok foszló halmazában
s volna telítő tűz, irgalmas mézga,
szent protoplazma, vér, velő, akármi,
mely összeenyvezné, hegesztené
ujra töretlen, ép, szűz, szent egészbe!
S ki bujkálsz felhők s árnyékok tövében,
kapuk mélyén s a naptól egyre távol,
letéphetnéd az éj igás palástját
s kiállnál ujra tisztán, frissen, ébren
s mint ki ma érkezett, úgy kóstolgatnád
a fény izét, a szelek céda mellét
s csodálkozó palánták örömével
nyelnéd az első viditó zamatját.
kapuk mélyén s a naptól egyre távol,
letéphetnéd az éj igás palástját
s kiállnál ujra tisztán, frissen, ébren
s mint ki ma érkezett, úgy kóstolgatnád
a fény izét, a szelek céda mellét
s csodálkozó palánták örömével
nyelnéd az első viditó zamatját.
Ó teljesülhetetlen álmom: békém,
én elhagyott szép céltalan nyugalmam,
porló porcellántörmelék, hiába
kutatlak vén szemétrakások mélyén.
Itt vagy? Ott vagy? Ott fent? Vagy mégis itt lent?
jajom visszhangja gúnyos káröröm,
holló kering holt kincsprédára szomjan
s hideg csőrével agyvelőmbe csippent.
én elhagyott szép céltalan nyugalmam,
porló porcellántörmelék, hiába
kutatlak vén szemétrakások mélyén.
Itt vagy? Ott vagy? Ott fent? Vagy mégis itt lent?
jajom visszhangja gúnyos káröröm,
holló kering holt kincsprédára szomjan
s hideg csőrével agyvelőmbe csippent.
