Hollós Lajos: Szondy-utca
Hollós Lajos: Szondy-utca
Ülök s harisnyát foltozok,
tűm nyomán szálak szált ölelnek.
Odaát a szomszéd szobában
szájas albérlők lefetyelnek.
Gyüszü, olló jár ujjamon,
Megtelik a sok nagy és kis lik,
ollóval kopogom simára.
(Költőnek ezt is tudni illik!)
tűm nyomán szálak szált ölelnek.
Odaát a szomszéd szobában
szájas albérlők lefetyelnek.
Gyüszü, olló jár ujjamon,
Megtelik a sok nagy és kis lik,
ollóval kopogom simára.
(Költőnek ezt is tudni illik!)
Künn csöppet csöppre ejt a csap,
– ha az albérlők percre némák,
hallom, mint fűzi dallamokba
a csöppeket az ösztövér kád.
Fehér pók mászik a falon.
Nem bántom. Életét hadd élje!
Holtakra gondolok s körülleng
öregasszonyok szent békéje.
– ha az albérlők percre némák,
hallom, mint fűzi dallamokba
a csöppeket az ösztövér kád.
Fehér pók mászik a falon.
Nem bántom. Életét hadd élje!
Holtakra gondolok s körülleng
öregasszonyok szent békéje.
