József Attila: A bűn
József Attila: A bűn
Zord bűnös vagyok, azt hiszem
és jól érzem magam.
Csak az zavar e semmiben,
hogy bűnöm odavan.
és jól érzem magam.
Csak az zavar e semmiben,
hogy bűnöm odavan.
Tudom, hogy a bűn nem vitás,
de bármit gondolok,
érzem, hogy ez valami más,
tán együgyü dolog.
de bármit gondolok,
érzem, hogy ez valami más,
tán együgyü dolog.
Mint fösvény eltünt aranyát,
a bűnt keresem én;
elhagytam érte egy anyát,
bár szivem nem kemény.
a bűnt keresem én;
elhagytam érte egy anyát,
bár szivem nem kemény.
Ellopták tőlem és talán
éppen a vad tömeg –
mégis szemébe mondanám:
Add vissza bűnömet!
éppen a vad tömeg –
mégis szemébe mondanám:
Add vissza bűnömet!
De csak meglelem egy napon
az erény hősein.
A kávéházba meghivom
majd ismerőseim.
az erény hősein.
A kávéházba meghivom
majd ismerőseim.
S kitárom, túrva, mint a bolyt:
«Megszúrtam az apám
s elnéztem, amint vére folyt
egy alvadt éjszakán.»
«Megszúrtam az apám
s elnéztem, amint vére folyt
egy alvadt éjszakán.»
«Leszúrtam, nem is szinezem,
hisz emberek vagyunk
s mint megdöföttek, hirtelen
majd mi is lerogyunk.»
hisz emberek vagyunk
s mint megdöföttek, hirtelen
majd mi is lerogyunk.»
Igy szólok s várom – várni kell –
ki fut, mert dolga van;
érzem majd, ki tünődik el;
ki reszket boldogan.
ki fut, mert dolga van;
érzem majd, ki tünődik el;
ki reszket boldogan.
S talán találok valakit,
ki szemmel, melegen
jelez majd ennyit: Vannak itt
s te nem vagy idegen.
ki szemmel, melegen
jelez majd ennyit: Vannak itt
s te nem vagy idegen.
Ám lehet, bűnöm gyermekes
és együgyü nagyon.
Akkor a világ kicsi lesz
s én játszani hagyom.
és együgyü nagyon.
Akkor a világ kicsi lesz
s én játszani hagyom.
Én istent nem hiszek s ha van,
na fáradjon velem.
Majd én föloldozom magam.
A bűn kétségtelen.
na fáradjon velem.
Majd én föloldozom magam.
A bűn kétségtelen.
