RÉDEY TIVADAR: BÚCSÚ ESTI KORNÉLTÓL
RÉDEY TIVADAR: BÚCSÚ ESTI KORNÉLTÓL
Se lomha gyászdobokkal,
se nyafka fuvolákkal
te tőled, Esti Kornél,
nem illenék bucsuznom,
hozzád csak izgatottabb
és lüktetőbb dal illik,
anakreóni ritmus
riadt szívdobbanása,
mellyel versenyt dobogni
talán csak a tulajdon
hangod lehetne méltó.
se nyafka fuvolákkal
te tőled, Esti Kornél,
nem illenék bucsuznom,
hozzád csak izgatottabb
és lüktetőbb dal illik,
anakreóni ritmus
riadt szívdobbanása,
mellyel versenyt dobogni
talán csak a tulajdon
hangod lehetne méltó.
Ha most Te szólanál itt,
ezt mondanád:
«Barátim,
így múlik minden ím el,
ez hát, amit mi költők
sóhajtozók, üvöltők,
kergettünk annyi rímmel!
Cinizmus ez? barátim,
tudom, tudom, cinizmus;
de már mi megtanultuk
mercutiói gőggel
hősnek csak azt becsülni,
ki a hazug gyümölcshéj
káprázatát lehántva,
kemény magot ropogtat.
Feltörni ő se bírja,
mivel feltörhetetlen,
de borzoltabb ideggel
és élesebb szimattal
megsejti, mi van abban
a sérthetetlen
és érthetetlen
magban.
ezt mondanád:
«Barátim,
így múlik minden ím el,
ez hát, amit mi költők
sóhajtozók, üvöltők,
kergettünk annyi rímmel!
Cinizmus ez? barátim,
tudom, tudom, cinizmus;
de már mi megtanultuk
mercutiói gőggel
hősnek csak azt becsülni,
ki a hazug gyümölcshéj
káprázatát lehántva,
kemény magot ropogtat.
Feltörni ő se bírja,
mivel feltörhetetlen,
de borzoltabb ideggel
és élesebb szimattal
megsejti, mi van abban
a sérthetetlen
és érthetetlen
magban.
Én már tudom. Nagy áron.
Túl életen, halálon.
De én se fecsegem ki,
tőlem se hallja senki!
Ha száll a nap, ha hold kél,
kutassa csak tudatlan
a többi Esti Kornél,
ahogy magam kutattam:
emberben és világban,
nyarakban és telekben,
friss budai szelekben,
Üllői úti fákban!»
Túl életen, halálon.
De én se fecsegem ki,
tőlem se hallja senki!
Ha száll a nap, ha hold kél,
kutassa csak tudatlan
a többi Esti Kornél,
ahogy magam kutattam:
emberben és világban,
nyarakban és telekben,
friss budai szelekben,
Üllői úti fákban!»
Ezt mondanád.
S mi némán
tekintenénk utánad,
messzebbre már a sírkert
kaszárnyaudvaránál,
hol daltalan november
ködébe fúlt virágok
árnyában Esti Kornél
sírjának is csak annyi,
egy öl csupán a hossza,
akár a többi sírnak.
S mi némán
tekintenénk utánad,
messzebbre már a sírkert
kaszárnyaudvaránál,
hol daltalan november
ködébe fúlt virágok
árnyában Esti Kornél
sírjának is csak annyi,
egy öl csupán a hossza,
akár a többi sírnak.
