RÓNAY GYÖRGY: SEJTELEM
A csőre csillog és a szárnya csattog.
Ó jaj mindig, mindig magamra hagytok,
ha e különös madár száll felém.
könyörgök és kiáltok és sikoltok!
Ti csak tréfára veszitek a dolgot,
s itt fekszem isszonyúan egymagam.
álmom csöndjét s hiába kelt a csókod.
Olyan hideg lesz arcom, mint a jég.
Odakinn az ákácok szaga árad,
és valószinűtlenül két az ég.