FENYŐ LÁSZLÓ: FORDULÓN
FENYŐ LÁSZLÓ: FORDULÓN
Kopottas, régi szó, hadd írjalak le: Bánat,
nézzen rám teliholdad kék emlék-udvara,
mely a csipkés borongást pillantásomra ejté,
hogy ott csillangjon e csillagzó zuzmara.
nézzen rám teliholdad kék emlék-udvara,
mely a csipkés borongást pillantásomra ejté,
hogy ott csillangjon e csillagzó zuzmara.
Nem, nem… e fordulón… nem kell kimondani…,
hadd forogjon előbb nyelved nyársán a szó,
hadd piruljon… nem, nem… nem kell kimondani
mindent, mi nyelvhegyig ér és kimondható.
hadd forogjon előbb nyelved nyársán a szó,
hadd piruljon… nem, nem… nem kell kimondani
mindent, mi nyelvhegyig ér és kimondható.
Vert-arany érem a bánat, két arca van:
az egyik panasz, a másik hallgatás…
Vizsgáld meg, nem volt-e túlszapora ifjúi könnyed
hogy hulltában tört meg már a csillámló varázs?
az egyik panasz, a másik hallgatás…
Vizsgáld meg, nem volt-e túlszapora ifjúi könnyed
hogy hulltában tört meg már a csillámló varázs?
Csönd szigetére küldd, ott legyen számüzött
a dal, ha úgy itéled: könnyünek találtatott,
ha remegése nem volt lélekből fodrozó,
ha fecsegő pinty, hajnal előtt hangot hallatott.
a dal, ha úgy itéled: könnyünek találtatott,
ha remegése nem volt lélekből fodrozó,
ha fecsegő pinty, hajnal előtt hangot hallatott.
Ezt végezd el magaddal… Ne vitázz
kontárral… és mesterekkel se perlekedj –
szeresd magadért és tiszteld önmagad ellen
a szaggató ekét: fényes kétségedet.
kontárral… és mesterekkel se perlekedj –
szeresd magadért és tiszteld önmagad ellen
a szaggató ekét: fényes kétségedet.
