FENYŐ LÁSZLÓ: REND
FENYŐ LÁSZLÓ: REND
A levelek csomókba kötve,
mit arra szántam: tűzbe vetve,
vén papírlapok ráncait
új életre kisímitottam,
nézem a nyurga parázs táncait:
ahogy elomlik s újra lobban.
mit arra szántam: tűzbe vetve,
vén papírlapok ráncait
új életre kisímitottam,
nézem a nyurga parázs táncait:
ahogy elomlik s újra lobban.
Illik az ősz e pusztasághoz,
e rendcsináló pusztitáshoz;
int egy írt lap zizzenve még,
igen, ezt is elégetem,
ez ártatlannak látszó, tintakék
s mégis oly vaskos szégyenem.
e rendcsináló pusztitáshoz;
int egy írt lap zizzenve még,
igen, ezt is elégetem,
ez ártatlannak látszó, tintakék
s mégis oly vaskos szégyenem.
Jövel, odakünt s idebent,
kristályos és sokszögü Rend.
Ki éltem a zavarba lökve,
tisztátalanság zavarán,
legyek nagy formád apró nyügözöttje
nemes és hódító Arány.
kristályos és sokszögü Rend.
Ki éltem a zavarba lökve,
tisztátalanság zavarán,
legyek nagy formád apró nyügözöttje
nemes és hódító Arány.
Ez a költészet. – De az élet?
Szűkhomlokú paraszt-cselének
vagyunk a becsapottjai.
Mindnyájan tudjuk: Ál a rend,
mégis szolgáljuk, mint aki
józanul, nyitott szemmel lépre ment.
Szűkhomlokú paraszt-cselének
vagyunk a becsapottjai.
Mindnyájan tudjuk: Ál a rend,
mégis szolgáljuk, mint aki
józanul, nyitott szemmel lépre ment.
Mint aki «élbe» rakja este
nadrágját, hogy elhessegesse
azt, ami gyűri bensejét:
az olcsószálu s gyűrhető
kelmét: lelkiismeretét –
a rendnek szélhámosa ő!
nadrágját, hogy elhessegesse
azt, ami gyűri bensejét:
az olcsószálu s gyűrhető
kelmét: lelkiismeretét –
a rendnek szélhámosa ő!
S azok vagyunk mind! Mind silányak!
Pórázon vezet az utálat
s hagyjuk: vezessen, reszkető
ajakkal ontjuk a rend únt igéit
s hintjük szét köznapok rendezgető
gesztusait, utálva, félig
Pórázon vezet az utálat
s hagyjuk: vezessen, reszkető
ajakkal ontjuk a rend únt igéit
s hintjük szét köznapok rendezgető
gesztusait, utálva, félig
s ordítani szeretnénk zavarunkban,
a száraz rombolás pattog agyunkban…
Nem én vagyok, kit e cselédügy izgat!
Nem én vagyok, ki a cipőm befűzöm!
Hitványabb másom az, ki rendre bizgat,
hogy egyik láncról a másikra fűzzön.
a száraz rombolás pattog agyunkban…
Nem én vagyok, kit e cselédügy izgat!
Nem én vagyok, ki a cipőm befűzöm!
Hitványabb másom az, ki rendre bizgat,
hogy egyik láncról a másikra fűzzön.
A rend, a rend… Jöjj álmok tiszta rendje,
te csillagtábor, nézzelek merengve…
Álomra hajtja az Álom fejét…
Kívül Spanyolország, Japán –
belül egy vérpiros pecsét
a megölt csendnek ajakán…
te csillagtábor, nézzelek merengve…
Álomra hajtja az Álom fejét…
Kívül Spanyolország, Japán –
belül egy vérpiros pecsét
a megölt csendnek ajakán…
