BARTALIS JÁNOS: UJJAIMBÓL LILIOMOK NŐNEK…
BARTALIS JÁNOS: UJJAIMBÓL LILIOMOK NŐNEK…
Ó, duzzadó, áradó, bő tennivágyás!
Ó, isteni erő, Tavasz, dús humusz!
Etetem az állataim és kurjongatok.
Ó, falusi költő, pogány Isten, Ovidius!
Ó, isteni erő, Tavasz, dús humusz!
Etetem az állataim és kurjongatok.
Ó, falusi költő, pogány Isten, Ovidius!
Virágba borulva állnak a fáim.
Szól a cinege, döngnek a méhek.
Mellem kifeszítem, szénát tépek.
Nyujtok állatoknak világeleséget.
Szól a cinege, döngnek a méhek.
Mellem kifeszítem, szénát tépek.
Nyujtok állatoknak világeleséget.
S mit kapok tőlük cserébe?
Tápláló édes tejet…
Fia-borjúm is lesz mához egy évre,
S csillag nő fejére.
Pár évek múlva nagy lesz és túllát majd rajtam.
Allah hiába növeszti nagy szakállam.
Tápláló édes tejet…
Fia-borjúm is lesz mához egy évre,
S csillag nő fejére.
Pár évek múlva nagy lesz és túllát majd rajtam.
Allah hiába növeszti nagy szakállam.
Virágba borulva állnak a fáim.
E dús virágok közt
Virágba borulok én is.
Ujjaimból liliomok nőnek.
A szemem két alvadt szomorú rózsa.
Vállamat százszorszépek borítják.
Homlokomat borostyán koszorúzza.
És két csodás virágszárnyam nő,
Mellyel magasba repülök.
Az égben kacagnak az angyalok
És én örülök.
E dús virágok közt
Virágba borulok én is.
Ujjaimból liliomok nőnek.
A szemem két alvadt szomorú rózsa.
Vállamat százszorszépek borítják.
Homlokomat borostyán koszorúzza.
És két csodás virágszárnyam nő,
Mellyel magasba repülök.
Az égben kacagnak az angyalok
És én örülök.
Majd házam, hazám, kertem fölé szállok.
Megismernek állatok, virágok.
Énekem a magasból csodálva hallják
Zord századok s bús erdélyi álmok.
Megismernek állatok, virágok.
Énekem a magasból csodálva hallják
Zord századok s bús erdélyi álmok.
