MARCONNAY TIBOR: KISLÁNYOM…
MARCONNAY TIBOR: KISLÁNYOM…
Kislányom négy és fél esztendős. Édesanyja
játszik vele. Vidám. Tanitja szivesen.
Jól fog az esze és nem rossz a szíve sem.
Szorgalmas és ügyes. Kedvenc helye a konyha.
játszik vele. Vidám. Tanitja szivesen.
Jól fog az esze és nem rossz a szíve sem.
Szorgalmas és ügyes. Kedvenc helye a konyha.
Kanalat, poharat törül fürgén a rongya.
De olykor idegen családokhoz viszem.
Kárálnak a nagyok. Egy vénleány: «…hiszen
a férfi mind kevély…» kesernyés daccal mondja:
De olykor idegen családokhoz viszem.
Kárálnak a nagyok. Egy vénleány: «…hiszen
a férfi mind kevély…» kesernyés daccal mondja:
«A férfi mind kevély s nősülni lusta mind.»
A feleségem meg csak messzire tekint.
És szól: – A háború tette: a bátra ritka.
A feleségem meg csak messzire tekint.
És szól: – A háború tette: a bátra ritka.
S hazamenet, – fejünk fölött a csillagok –
kimondom: – nem Nagyur: magyar költő vagyok
és minden jövendő kudarcnak ez a titka.
kimondom: – nem Nagyur: magyar költő vagyok
és minden jövendő kudarcnak ez a titka.
