Erdélyi József: Fáj a szívem
az asszonyért, a kislányért:
asszonyomért-gyerekemért,
azért a két egyetlenért.
hogy elébük nem tehetem:
tegyék pénzzé, nekik adom;
árulják el, - én nem tudom…
de még jobban az anyjáért.
mert a kislány: csak kislányom,
de az anyja: az én párom.
de még jobban az anyjáért;
mert a kislány van magáért,
de az anyja - a családért.
de az anyja velem marad;
velem marad, el nem válik,
holtomiglan s mindhalálig.