Radnóti Miklós: Cartes post ales
Radnóti Miklós: Cartes post ales
(Chartresból Páris felé)
A vonaton a lámpa haldokolt,
a lengő ablakokra néha rátapadt a hold,
szemközt katona ült, szivén egy szőke lány
világított. A lány mosolygott, könnyű álma volt.
A vonaton a lámpa haldokolt,
a lengő ablakokra néha rátapadt a hold,
szemközt katona ült, szivén egy szőke lány
világított. A lány mosolygott, könnyű álma volt.
(Versailles)
Felforr a tó és tükre pattan,
kövér halakból dől az ikra,
karcsu lányok nézik mozdulatlan,
arany csöppek hullnak lábaikra.
Felforr a tó és tükre pattan,
kövér halakból dől az ikra,
karcsu lányok nézik mozdulatlan,
arany csöppek hullnak lábaikra.
(Jardin du Luxembourg)
A gyermekek turkáló ujjain
még vígan perg a friss homok,
de hívogatják őket már kötéseik
mögül a tűkkel dolgos asszonyok.
A gyermekek turkáló ujjain
még vígan perg a friss homok,
de hívogatják őket már kötéseik
mögül a tűkkel dolgos asszonyok.
(Quai de Montebello)
Kislány futott el épen,
almát tartott kezében.
piros, nagy alma volt,
a kislány ráhajolt.
Lehellet még az égen,
olyan halvány a hold.
Kislány futott el épen,
almát tartott kezében.
piros, nagy alma volt,
a kislány ráhajolt.
Lehellet még az égen,
olyan halvány a hold.
(Place de la Notre-Dame)
Dobd el a rémes ujságot, vidám,
fehér felhőt lenget a Notre-Dame;
ne gondolj másra, ülj le nézelődj,
figyelj! mert holnap úgyis nélküled
bomlik a tér fölött a szürkület.
Dobd el a rémes ujságot, vidám,
fehér felhőt lenget a Notre-Dame;
ne gondolj másra, ülj le nézelődj,
figyelj! mert holnap úgyis nélküled
bomlik a tér fölött a szürkület.
