Illyés Gyula: Sose panaszkodom…
Illyés Gyula: Sose panaszkodom…
Sose panaszkodom. Nem fér ki a számon.
Tollamon is alig.
Mit fedne fel a kín? A gúny ráncát rántom
mihelyt megvonaglik.
Tollamon is alig.
Mit fedne fel a kín? A gúny ráncát rántom
mihelyt megvonaglik.
Egyik kezével míg szép ajándékáról
leoldta az inget,
a másikkal engem a sötétben Ámor,
ő is csendre intett.
leoldta az inget,
a másikkal engem a sötétben Ámor,
ő is csendre intett.
Ó, konok száj, mely a mosolyra se nyílt meg,
mit szerető ajkak,
puha-készen, mint a kisdednek az ételt,
csók között nyújtottak.
mit szerető ajkak,
puha-készen, mint a kisdednek az ételt,
csók között nyújtottak.
Vártam tele dalla, - nem mint Memnon szobra!
Ha nyelvet rezzentek:
széttörök én, attól féltem, darabokra.
Így vártam, ki ment meg.
Ha nyelvet rezzentek:
széttörök én, attól féltem, darabokra.
Így vártam, ki ment meg.
Ó, keserű egység! Mit lesbe kuporgó
csend, a fagy fog össze!
Feloldódva jajjal fordulok ki forró
karodból a földre.
csend, a fagy fog össze!
Feloldódva jajjal fordulok ki forró
karodból a földre.
